Jurták és a nomád életmód

Mongóliáról az az általánosan elfogadott kép, hogy az emberek jurtában élnek és nomadizálnak. - Valóban, a jurta és a hozzá kapcsolódó állattartás a vidéken élő emberek többségének biztosít megélhetést, de korántsem olyan jelentős, miként azt gondoljuk.
Mongólia modern ország, amely gondosan őrzi és ápolja nemzeti hagyományait s meg is ismerteti azokkal a külföldi látogatókat.
Ismerkedjünk meg a jurta részeivel és a hozzá kapcsolódó nomád életmóddal!
A jurta - mongolul: ger - kör alakú építmény, amelynek alapanyaga fa és nemez. Összeszerelése és felállítása is nagyon könnyű. A hozzáértők akár 20 perc alatt bármikor elkészítik (felállítják).
Először a berendezéseket: a bútorokat, ágyakat és a kályhát helyezik el s ezek köré építik fel magát a sátrat, mert a kisméretű ajtón át e tárgyak nem férnének be.
A jurta rácsos falát összeillesztik s bekerítik vele a használati tárgyakat, majd a falrészeket összekötözik a tetőtartó rudakkal s a tetőgyűrűkkel együtt. Végül az ajtót is felrakják. Legvégül... a favázra ráterítik a nemezborítókat. A köralapú sátor belsejében áll a tűzhely. Ezen készítik el a család ételeit s ez ad meleget is a hideg hónapokban.
A jurták bejárata a mongol népeknél déli fekvésű, ezzel szemben helyezkedik el a házi istenek oltára, amely a család értékeire is vigyáz. A jurtán belül külön női és férfi oldal különül el. A nők a jobb oldalon tartják konyhai eszközeiket, ládáikat és ruháikat. A férfiak a bal oldalon - közvetlenül a bejárat mellett - helyezik el nyáron a kumiszos tömlőt, majd sorra a szerszámaikat, fegyvereiket. Ezen az oldalon fogadják a vendégeket is.
A mongolság egy része nomád, külterjes állattenyésztéssel foglalkozik. Évente négy alkalommal, évszakonként váltanak legelő területet, amely különböző feltételekhez igazodik.
Tavaszi szállásterületen kevés ember él együtt, mert az állatokat a hosszú, hideg tél után meg kell erősíteniük, fel kell hizlalniuk. Nyáron a hűvös helyek dominálnak. Az átmeneti ősz után a nomádok számára a legkeményebb évszak, a tél köszönt be. Ekkorra többen egy helyre költöznek s e helynek naposnak és szélvédettnek kell lennie.
A nomádok gyakori költözködéséhez több babona is tartozik, a sikeres vándorlás érdekében sok mindent be kell tartaniuk.
Az évszak utolsó napján a régi helyet ki kell takarítaniuk: másnap reggelén az állatokat el kell különíteniük. A sátrat lebontják, a nap járásával megegyező irányban szedik szét. Útközben más, helyben maradt nomádnak illik megvendégelnie a költözködőket (teával, vagy tejtermékekkel) s nem szabad friss teát, csak régit adni, mert különben csak messzire találnak maguknak új helyet.
A mongolok gazdaságának alapja az öt főállat tartásán alapult (ló, teve, szarvasmarha, kecske, juh). Északi területen Hövszgöl megyében a szarvasmarhát a yak helyettesíti. Az orosz határ mentén rénszarvast tartanak, mint fő haszonállatot.
A nomádok fő haszonállata a ló, amely egyben közlekedési eszköz is. Általában hátaslónak tartják, nem fogják be igába... e célra a marhát használják. A ló szerepét sivatagos, száraz területeken a teve veszi át, amelyet teherszállításra is használnak. Ez a karavánok jellegzetes állata.
Két kis állatuk a juh és a kecske. Ezek a fő hús forrásaik. Évente több alkalommal is vágnak ezekből.
A mongolok főleg tejtermékeket fogyasztanak. Ősszel egy-egy marhát is levágnak... a húsát vékony szeletekre vágják, madzagra fűzik s kiszárítják. Egész télen ezt a húsféleséget fogyasztják leginkább.

Étkezés

A hagyományos mongol étrend fehér (tejes), vörös (húsos), sárga (vajas), fekete (italok), és zöld (zöldséges) ételekből áll, ami a nomád életforma következménye. A letelepedett népekkel való érintkezések során számos étel-kiegészítőkkel találkoznak, amiket folyamatosan beleépítettek hagyományos étrendjükbe, mind a mai napig. Az "eredetinek" mondható étkezési szokásokat az ország vidéki területein, valamint az erre specializált éttermekben figyelhetjük meg.
A mongolok általában kétszer, reggel és este étkeznek. Reggelire tejes teát isznak, amit tejtermékekkel egészítenek ki. Mára már legtöbb helyen elterjedt a kenyérevés szokása, amit még a század elején egyáltalán nem ismertek. Ezt apró szeletekben tálalják fel az asztalra. A mongolok napközben, munkaidő alatt tejes teát iszogatnak, amibe szárított túrót mártogatnak. Meleg ételt általában csak este fogyasztanak, aminek alapja a mongol leves, ami a magyar gulyásleveshez hasonló, annyi eltéréssel, hogy marhahús helyett juhhúst tesznek bele, ettől nyer olyan pikáns ízt.
A levesbe kerülő húst a mongolok szárítással tartósítják ősztől tavaszig, de már a fővárosban egész éven át lehet friss és fagyasztott húst is kapni.
Kedvenc italuk a sós tejes tea, és a fekete tea, amit régen sóval ízesítettek, de ma már cukrozzák. Nyáron a nomád népek egy különleges italfajtát, a kumiszt iszogatják (erjesztett kancatej), aminek idénye július elejétől szeptemberig tart. Naponta több liternyit is elfogyasztanak belőle. Külföldieknek nem tanácsos a számukra kitöltött italt teljes egészében meginni, mert hasmenést kaphatnak. A mongol néphit szerint eleinte csak kortyolgatni szabad belőle. Igazi mongol férfinek az mondható, aki egyszerre három csészényit tud a kumiszból felhörpinteni.
Az ételek közül jelenleg Mongóliában a legkedveltebbek a kínai eredetű, húsból és tésztából készült ételfajták. Ezeknek három változata ismert. A bódz gőzöléssel készített húsgombóc, amibe általában marhahúst vagy birkahúst aprítanak és hagymával ízesítenek. Másik fajtát a hósort a hagyományos rend szerint zsírban sütik ki, de ma már ehelyett olajat használnak. A hósor másik változatát úgy készítik el, hogy a hús helyett fűszerezett burgonya kerül tölteléknek. Harmadik változat a báns, amely a bódzhoz hasonló alakú, de ezt levesbetétként használják.
Nyári, idényjellegű húsétel a mormota, amelyet az ország középső területein vadásznak és igazi csemegének számít.
A fenti ételeket salátával szokás tálalni, ami idénytől függően különböző zöldségeket tartalmaz. A mongolok legfinomabbnak a fővárosi salátát (nijszlél szalad) tartják, ezt a főváros legtöbb éttermének étlapján megtaláljuk, mint előétel.
Ezek az ételek viszonylag gyorsan elkészíthetők. Korábban mindegyik az ünnepi asztalon szerepelt, manapság azonban a hétköznapi gyorsétkezdék kínálatának fő része.
A tejes ételek, azaz a tejtermékek egy része nagyon sajátságosan készül. A mongolok mindegyikhez felforralt tejet használnak. A sajton, túrón, aludttejen, vajon és tejfölön kívül a téli hónapokra a mongolok szárított túrót tesznek félre. További különleges tejtermékük a tejpilléből olvasztott mongolul öröm-nek nevezett étel, amely a vajhoz hasonló. Magában, vagy kenyérre kenve fogyasztják.
Hagyományos, süteményként tálalt borcog sós tésztájú desszert, de a kínai eredetű, piskótához hasonló jéven édes, és a mongolok között nagyon népszerű.

Használt honlap: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/mongolelet.html

Nádam, a mongol férfiak három játéka

A mongolok minden év július 11-13 között tartják meg nagy nemzeti ünnepüket, a nádamot, amelynek jelentése a férfiak három játéka.
Ennek eredete több évszázados múltra tekint vissza. A források tanúsága szerint egy évben több alkalommal is összemérték a férfiak képességeiket a legkülönfélébb sportágakban: a birkózásban, az íjászatban és a lovaglásban.
Dzsingisz kán a XIII. század elején a nádamot állami ünneppé tette, a téli középső hónap újhold kilencedikére (amely nálunk a december hónap), és rendelkezett, hogy milyen sportágak vehetnek részt. Azokat választotta ki, amelyek a harcászathoz elengedhetetlenül fontosak voltak. Így a katonák békeidőben is megőrizték harci jártasságukat.
Akkoriban ezek a játékok életszerűek voltak. Az íjászoknak vadállatokra kellett nyilazniuk és sokszor egy-egy birkózó-verseny is élet-halálra ment.
Mára már sport jellegűvé szelídült a korábbi harci játék.
A mongol nyelvű népek körében a hivatalos versenyszámokon kívül más sportokat is beiktattak. A mai Mongólia déli részén, Ömnö- Govi megyében rendezik a teveversenyeket. A 3 - 14 éves korú tevékkel vehetnek részt ezeken. 15 kilométeres távot kell megtenniük minél gyorsabban.
A központi versenyeket Ulánbátorban tartják, a Központi Stadionban. Ezen az ünnepségen részt vesznek az állami hivatalok vezetői, s az államfő nyitja meg a háromnapos versenysorozatot.
Ezt követően felvonultatják az egyes koronkénti katonai egyenruhákat, Dzsingisz kán korától napjainkig.
A felvonulás lezajlása után megkezdődik a mongolok körében legkedveltebb sportág, a birkózás (sorozat). Ennek régi hagyományai vannak.
Már Dzsingisz kán fiáról, Ögödejről is feljegyezték, hogy igen szeretett birkózni (mongolul: böh barildah, azaz egymást fogni). Ezzel a sporttal a mongolok a testi erejüket és erőnlétüket próbálhatják ki.
A birkózóknak erre az alkalomra különleges viseletet kell felvenniük, amely négy részből áll: a fejükön hosszú, csúcsos díszű kalap van. Ezt birkózás közben az edzőjük fogja. A birkózó ruha felső része elől nyitott, hátul zárt, hosszú ujjú, általában bőrből készült mellény, amelyet a hason kötnek össze.
A népi monda szerint azért nyitott elől, mert régen egy nő lett a birkózók bajnoka. A ruha ilyen szabásával ezt akarják megakadályozni.
Mindezekhez rövid nadrág tartozik. Lábukon bőrből készült mongol csizmát hordanak, amelynek a szárát átkötik és a csizma fejét csúszásgátló kötésekkel látják el.
A versenyek alkalmával mindenkinek saját meze van s ezt a versenyzők egymás között nem cserélhetik ki.
A birkózásnak az európaitól eltérő a szabályrendszere. Legfontosabb az, hogy a mérkőzés nincsen időhöz kötve, addig tart, ameddig az egyik nem győz. A birkózásnak nincsen külön talajuk (pástjuk) s nincsenek életkori különbségek sem, súlycsoportok sem: a párokat sorsolják.
Érdekesség, hogy a párok állva küzdenek egymással. A mérkőzés vesztese az, akinek a könyöke, térde, vagy a feje földet ér.
A vesztes megoldja mellényének a madzagját, a győztes jobb karja alatt átbújva megkerüli és tenyerével annak könyökét megérinti. Ez a tiszteletadásnak egy hagyományos formája.
A győztes felveszi a kalapját és a kitűzött zászlót balról jobbra megkerüli és közben győzelmi sastáncot jár.
Egy-egy párnál három ember ügyel fel: a birkózók két segítője és egy bíró.
A különböző győzelmeknek különböző nevei vannak. A megyei- illetve országos versenyeken ötödik, vagy hatodik menetben veretlent sólyomnak hívják. Aki hetedszer is győz, az az elefánt. A kilencedikszer is győző oroszlán címet kap. Az a versenyző, aki már egyszer elnyerte az oroszlán címet, legközelebb bajnok címet kap. A többszöri országos bajnok címe: verhetetlen bajnok.

Mongol íjászat

A mongol történelem szorosan összefügg az íjászat történetével, Mongóliából a kőkorszak óta ismertek nyílhegy leletek, és íjászokat ábrázoló sziklarajzok. Az íjászat kezdetekben nyílván elsősorban vadászatra szolgált, de minden bizonnyal hamar felfedezték hadászati jelentőségét is, egyesítve a lovaglással pedig, világot lebíró erővé vált. A mongolok többféle íjat használtak, de az igazi lovasíj kisméretű, kompozit reflexíj volt.

Kezdetben a mongolok természeti tárgyakra lőttek, bokrokra, fákra, birkakoponyákra stb., később kialakultak a mesterséges célpontok is, mint a nyers birkabőr, vagy összecsomózott bőrszalagok. A hadi és vadászalkalmazással szemben a céllövés mindig tompa nyilakkal történt.
Az íjásztudományt mindig nagyra tartották, a feudalizmus korában a kánok személyes testőrségűket a hármas verseny (íjászat, birkózás és lovaglás) győztesei közül választották ki.
Szerencsére néhány különleges eredményt régészeti leletek is megörökítettek:
- a Nerchinksben talált sztélé felirata, 1226 körül, - mikor Dzsingisz Kán Sartaul meghódítása után, ünnepséget tartott a mongol nemeseknek, Esungge 335 ölről (536 m) találta el a célt
- Injinashi művében, a Khökh Sudar-ban, egy másik esetet ismertet 1194-ből, mikor öt íjász 500 méterről talált háromszor a célba.
- a Kék szútra elbeszél egy esetet mikor a merkitek vezetője így szólt a bevonuló mongol csapatokhoz - Még ha az Ég szülöttei vagytok is, semmit sem tudunk harci tudásotokról, ezért próbára tesszük tudományotokat, ha valamelyikőtök eltalál egy kis piros zászlót 100 numról (150 m), akkor szövetségesetek leszünk, ha nem, ellenségeitek. Erre a mongol vezetők kacagni kezdtek, hogy olyasmit kér, ami a harcosok közönséges gyakorlatai közé tartozik, és miután egy íjász teljesítette a kérést, egy másik, hogy bemutassa képességeit, nyakon lőtt egy magasan repülő gácsért.
Ezekkel a történelmi, de minden jel szerint, már akkor is kiemelkedő eredményekkel szemben a lentebb következő elvárások mindennapiak, és minden falusi versenyen megtekinthetőek ma is.

Uryankhai íjászat - 2.5 méteres egyszerű, 50-60 fontos, longbow, amivel 10 cm-es labdákra lőnek (ált. nyolcra), ezeket eredetileg kantárokból bogozták, ma bőrt használnak A pálya 40 méterre lévő, egymástól 2 méterre felépítet, 5 cm magas földhányásból áll, a labdákat úgy kell innen kiütni, hogy a nyíl bent maradjon. (Sokan az uryankhai íjászatot a khalkha íjászatra való gyakorlásnak tekintik)
Khalkha íjászat - ezt űzik a Nadaam fesztiválokon
Az íj kb. 50-60 fontos, a nyíl 75 cm, a lőtávolság férfiaknak 75m, nőknek 65m, fiúknak a koruk x 4m, lányoknak a koruk x 3 m. Két cél van: a khana az első, 8 x 8 cm-es hengerekből van felépítve, hossza 4 méter, magassága 48 cm, a második a khasa, ez 30 hengerből áll, mindegyikre 20 nyilat lőnek, aki többször talál, az nyer.

Új expedíció keresi Dzsingisz kán sírját

Dzsingisz kánnak, a mongolok félelmetes uralkodójának temetkezési helye régóta foglalkoztatja a régészeket. Az elmúlt 20 évben számos expedíció indult Mongóliába, hogy megtalálják a sírt, amelyet még a kortársak elől is titkoltak a kán emberei. Most egy újabb kutatást, a Kánok Völgye Projektet indította el egy tudóscsoport, amely a National Geographic Magazinnal (NGM) működik együtt.
A Kánok Völgyének elnevezett projekt módszerei különböznek az eddigi expedícióktól. A többek között amerikai, mongol, olasz és német kutatókból álló csapat nem elsősorban az ásatásokra koncentrál, minthogy a mongolok által szentnek tartott helyek komolyabb megbolygatása nélkül igyekeznek rátalálni a sírra.

Így a szokásos régészeti módszerektől eltérően anyagvizsgálati technológiákkal, infravörös-légifelvételekkel, és más "be nem avatkozó" módszerekkel igyekeznek felderíteni a temetkezési helyet. Korábban ugyanis a helyi lakosság részéről komoly ellenállás mutatkozott a külföldi régészekkel szemben, akik szerintük nem tartották tiszteletben a mongol hagyományokat, és megbolygatták a kulturális és történelmi emlékeket.

Dzsingisz kán sírját azonban nem egyszerű megtalálni. A legendák szerint nemcsak a helyszínt jól ismerő, a temetést végző XIII. századi mongol alattvalókat végezték ki, hanem a kivégzőket is megölték, nehogy kiderüljön, hol nyugszik a hatalmas kán.

Dzsingisz a jelenlegi adatok szerint Kr. u. 1227-ben halhatott meg, és nagy valószínűség szerint visszavitték szülőföldjére. A kutatók egy része a mai orosz-mongol határon keresi őt, mások a kínai határ közelében vélik a helyszínt. Mindmáig nem sikerült igazán megbízható eredménnyel senkinek sem előrukkolnia.



Egy japán kutatócsoport mindazonáltal érdekes felfedezéseket tett korábban. A Jomiuri Shimbun megbízásából útnak indult csapat például megtalálta a mongolok ősi városát, Avragát.

Avraga közelében találtak viszont a japánok egy kör alakú helyet, amelyet az Alamizsnaosztók Falának neveznek. Ugyanakkor Dzsingisz kán sírjára nem bukkantak rá. A mongolok ezért gyanakodni kezdtek az Eurasianet.org szerint, hogy esetleg a japánok nem is a temetkezési helyeket keresték, hanem kibányászható ásványokat.

Nem kutathattak a japánok Burkhan Kaldunban, azon a hegyen, amely az orosz határ közelében fekszik, és amelyről a mongolok azt gyanítják, Dzsingisz kánt ott temették el.

A következő, amerikai expedíció sem kutathatott itt. Sőt nekik 2002-ben be kellett fejezniük az expedíciót, mert a mongolok szerint megsértették az Alamizsnaosztók Falánál a helyi hagyományokat. Többek között azzal szentségtelenítették meg az Avraga melletti emlékeket, hogy autóval áthajtottak rajtuk.

Most viszont egy újabb expedíció dolgozik Mongóliában. Egy éve kutatnak, Albert Yu-Min Lin vezetésével, aki az anyagtudományok szakértője. Ők az úgynevezett Kánok völgyét keresik, amely a reményeik szerint az egyiptomi Királyok völgyéhez hasonló gazdagságú leleteket tartalmaz.

Kutatásaikhoz korábban katonai felderítésre használt UAV-okat, vagyis pilóta nélküli repülőgépeket is bevetnek - ez már a projekt honlapján olvasható. Ezek a gépek infravörös-felvételeket készítenek, amelyek elemzése, kiértékelése után kezdik majd meg az esetleges tüzetesebb feltárásokat.
használt honlap www.hvg.hu

Morin huur legenda

Sok legenda van arról, hogy a Morin Khuurt hogyan hozták létre először, minden egy ember alapján egy döglött ló iránti szerelem. Most kettő legenda írom lent.
Egy legenda a morin eredetéről a khuur az, hogy egy pásztor, elnevezett Kuku Namjil, megkapta egy repülőló ajándékát; éjszakánál és légynél szerelné fel azt hogy találkozzon a kedvesével. Egy féltékeny nőnek voltak a ló szárnyai, amiket elvágtak, hogy a ló essen a levegőből és meghaljon. Az elszomorító pásztor elérte, hogy egy lóbőr hegedüljön az most-szárnyatlan ló magol, és arra használta azt, hogy a lováról szívbemarkoló dalokat játsszon.
Egy másik legenda hitelt ad a morin találmányának khuur egy fiúnak, elnevezett Sükhe-nek, (vagy Suho). Miután egy gonosz úr elpusztította a fiú megbecsült fehér lovát, a ló szelleme odajött Sükhe-hez egy álomban és utasította őt, hogy csináljon egy eszközt a ló testéről annyira az kettő meg tudott nyugodni lenni együtt és egyik sem magányos volna.
Annyira az első morin khuurt gyűjtöttek össze lócsontokkal a nyakaként, lószőrhúrok, lóbőrburkolat a fából készült soundbox, és a tekercse, amit faragtak egy ló alakjába, mennek.

Morin huur

Ez termel egy olyan hangot, ami költőien leírt, ahogy terjedelmes és korlátozatlan mint az, hogy egy vadló nyerít, vagy egy szellő a füves vidékekben. Ez a mongol nép legfontosabb hangszere, és a mongol nemzet szimbólumának találják.

Az eszköz áll egy trapezoid fából készült-keretezett szilárd doboz, amihez két húrt hozzáerősítenek. Azt majdnem tartják pillér a hangdobozzal a zenész ölében vagy a zenész között vannak lábak. A húrokat csinálják megkopaszt a lovak farkaiból, megkötött párhuzamos, és futtatott egy fából készült híd fölött a testen fent egy hosszú nyak a két hangoló pecekbe a tekercsben, amit mindig faragnak egy ló alakjába, van fej.

A meghajlást lazán megkötik lóhajjal, amit vörösfenyővel vagy cédrusfagyantával vontak be, és a jobb kézzel tartják alulról. A titkos szorítás képessé teszi a kezet arra, hogy megszorítsa a meghajlás laza haját miközben megengedi, hogy az eszköz nagyon kellemes irányítása hangszín.

Hagyományosan a húrokat hangolták egyötöd félre, bár modern zenében őket gyakrabban hangolják egynegyed félre. Annyira központi volt (és megnyugszik van) az mongol kultúrába száll lóra, az a ló fejét a nemzet első hangszerének a tetőjére tették, és a hátsó haját a két húrra és a meghajlásra használják. A húrokat leállítják azáltal, hogy csípjék őket az index és középső ujjak ízületeiben, vagy azáltal, hogy csípjék őket a kisujj körme és a gyűrűsujj írótömbje között, bármelyik.

Hagyományosan a keretet befedik tevével, kecskével vagy juhbőrrel abban, hogy egy kicsi megnyitás melyik ügy volna balra hátban. De az 1970-es évek óta, új minden-fa a hangdobozeszközök megjelentek, faragott f-lyukak, amik hasonlóak európai vonós hangszerekhez.

A morin a khuur egy Humanity Oraljének és Intangible Heritage-ének a Masterpiecese azonosított az UNESCO által.

A Morin Khuur (ló-fej-hegedű) az eszköz legtársítottabb mongol hagyományokkal és kultúrával. A Mor(in) eszközök lóra szállnak. Amikor a mongolok teljesen egy nomád nemzetek voltak, a ló olyan jól, mint az ember legjobb barátja volt az egyetlen szállítóeszközük. Sok dalt és verset írtak miközben magasztalta a lovat.

Sokkal a mongol előadóművészet kánona (dal, tánc, dráma, történetek, még áldások is) elválaszthatatlanul a Morin Khuur zenéjével összefonják. De ez nem egyszerűen egy hagyományos eszköz; a különleges hangja hozzájárul sokkal a modern zene minőségéhez. Több száz éven keresztül maga az eszköz változtatott meg keveset a huszadik századig, amikor fejlesztések voltak játszó technika és egyenletes a Morin Khuur`s szerkezetbe.

Egyre több ember látogatja meg Mongóliát. Ahogy a kultúra többé válik globalized, reméljük, hogy ez a könyv külföldieknek fog segíteni megtanulni a Morin Khuurt játszani és terjeszteni a mondanivalót Mongóliáról s nemzeti eszköz a világon keresztül.