Jurták és a nomád életmód

Mongóliáról az az általánosan elfogadott kép, hogy az emberek jurtában élnek és nomadizálnak. - Valóban, a jurta és a hozzá kapcsolódó állattartás a vidéken élő emberek többségének biztosít megélhetést, de korántsem olyan jelentős, miként azt gondoljuk.
Mongólia modern ország, amely gondosan őrzi és ápolja nemzeti hagyományait s meg is ismerteti azokkal a külföldi látogatókat.
Ismerkedjünk meg a jurta részeivel és a hozzá kapcsolódó nomád életmóddal!
A jurta - mongolul: ger - kör alakú építmény, amelynek alapanyaga fa és nemez. Összeszerelése és felállítása is nagyon könnyű. A hozzáértők akár 20 perc alatt bármikor elkészítik (felállítják).
Először a berendezéseket: a bútorokat, ágyakat és a kályhát helyezik el s ezek köré építik fel magát a sátrat, mert a kisméretű ajtón át e tárgyak nem férnének be.
A jurta rácsos falát összeillesztik s bekerítik vele a használati tárgyakat, majd a falrészeket összekötözik a tetőtartó rudakkal s a tetőgyűrűkkel együtt. Végül az ajtót is felrakják. Legvégül... a favázra ráterítik a nemezborítókat. A köralapú sátor belsejében áll a tűzhely. Ezen készítik el a család ételeit s ez ad meleget is a hideg hónapokban.
A jurták bejárata a mongol népeknél déli fekvésű, ezzel szemben helyezkedik el a házi istenek oltára, amely a család értékeire is vigyáz. A jurtán belül külön női és férfi oldal különül el. A nők a jobb oldalon tartják konyhai eszközeiket, ládáikat és ruháikat. A férfiak a bal oldalon - közvetlenül a bejárat mellett - helyezik el nyáron a kumiszos tömlőt, majd sorra a szerszámaikat, fegyvereiket. Ezen az oldalon fogadják a vendégeket is.
A mongolság egy része nomád, külterjes állattenyésztéssel foglalkozik. Évente négy alkalommal, évszakonként váltanak legelő területet, amely különböző feltételekhez igazodik.
Tavaszi szállásterületen kevés ember él együtt, mert az állatokat a hosszú, hideg tél után meg kell erősíteniük, fel kell hizlalniuk. Nyáron a hűvös helyek dominálnak. Az átmeneti ősz után a nomádok számára a legkeményebb évszak, a tél köszönt be. Ekkorra többen egy helyre költöznek s e helynek naposnak és szélvédettnek kell lennie.
A nomádok gyakori költözködéséhez több babona is tartozik, a sikeres vándorlás érdekében sok mindent be kell tartaniuk.
Az évszak utolsó napján a régi helyet ki kell takarítaniuk: másnap reggelén az állatokat el kell különíteniük. A sátrat lebontják, a nap járásával megegyező irányban szedik szét. Útközben más, helyben maradt nomádnak illik megvendégelnie a költözködőket (teával, vagy tejtermékekkel) s nem szabad friss teát, csak régit adni, mert különben csak messzire találnak maguknak új helyet.
A mongolok gazdaságának alapja az öt főállat tartásán alapult (ló, teve, szarvasmarha, kecske, juh). Északi területen Hövszgöl megyében a szarvasmarhát a yak helyettesíti. Az orosz határ mentén rénszarvast tartanak, mint fő haszonállatot.
A nomádok fő haszonállata a ló, amely egyben közlekedési eszköz is. Általában hátaslónak tartják, nem fogják be igába... e célra a marhát használják. A ló szerepét sivatagos, száraz területeken a teve veszi át, amelyet teherszállításra is használnak. Ez a karavánok jellegzetes állata.
Két kis állatuk a juh és a kecske. Ezek a fő hús forrásaik. Évente több alkalommal is vágnak ezekből.
A mongolok főleg tejtermékeket fogyasztanak. Ősszel egy-egy marhát is levágnak... a húsát vékony szeletekre vágják, madzagra fűzik s kiszárítják. Egész télen ezt a húsféleséget fogyasztják leginkább.

Étkezés

A hagyományos mongol étrend fehér (tejes), vörös (húsos), sárga (vajas), fekete (italok), és zöld (zöldséges) ételekből áll, ami a nomád életforma következménye. A letelepedett népekkel való érintkezések során számos étel-kiegészítőkkel találkoznak, amiket folyamatosan beleépítettek hagyományos étrendjükbe, mind a mai napig. Az "eredetinek" mondható étkezési szokásokat az ország vidéki területein, valamint az erre specializált éttermekben figyelhetjük meg.
A mongolok általában kétszer, reggel és este étkeznek. Reggelire tejes teát isznak, amit tejtermékekkel egészítenek ki. Mára már legtöbb helyen elterjedt a kenyérevés szokása, amit még a század elején egyáltalán nem ismertek. Ezt apró szeletekben tálalják fel az asztalra. A mongolok napközben, munkaidő alatt tejes teát iszogatnak, amibe szárított túrót mártogatnak. Meleg ételt általában csak este fogyasztanak, aminek alapja a mongol leves, ami a magyar gulyásleveshez hasonló, annyi eltéréssel, hogy marhahús helyett juhhúst tesznek bele, ettől nyer olyan pikáns ízt.
A levesbe kerülő húst a mongolok szárítással tartósítják ősztől tavaszig, de már a fővárosban egész éven át lehet friss és fagyasztott húst is kapni.
Kedvenc italuk a sós tejes tea, és a fekete tea, amit régen sóval ízesítettek, de ma már cukrozzák. Nyáron a nomád népek egy különleges italfajtát, a kumiszt iszogatják (erjesztett kancatej), aminek idénye július elejétől szeptemberig tart. Naponta több liternyit is elfogyasztanak belőle. Külföldieknek nem tanácsos a számukra kitöltött italt teljes egészében meginni, mert hasmenést kaphatnak. A mongol néphit szerint eleinte csak kortyolgatni szabad belőle. Igazi mongol férfinek az mondható, aki egyszerre három csészényit tud a kumiszból felhörpinteni.
Az ételek közül jelenleg Mongóliában a legkedveltebbek a kínai eredetű, húsból és tésztából készült ételfajták. Ezeknek három változata ismert. A bódz gőzöléssel készített húsgombóc, amibe általában marhahúst vagy birkahúst aprítanak és hagymával ízesítenek. Másik fajtát a hósort a hagyományos rend szerint zsírban sütik ki, de ma már ehelyett olajat használnak. A hósor másik változatát úgy készítik el, hogy a hús helyett fűszerezett burgonya kerül tölteléknek. Harmadik változat a báns, amely a bódzhoz hasonló alakú, de ezt levesbetétként használják.
Nyári, idényjellegű húsétel a mormota, amelyet az ország középső területein vadásznak és igazi csemegének számít.
A fenti ételeket salátával szokás tálalni, ami idénytől függően különböző zöldségeket tartalmaz. A mongolok legfinomabbnak a fővárosi salátát (nijszlél szalad) tartják, ezt a főváros legtöbb éttermének étlapján megtaláljuk, mint előétel.
Ezek az ételek viszonylag gyorsan elkészíthetők. Korábban mindegyik az ünnepi asztalon szerepelt, manapság azonban a hétköznapi gyorsétkezdék kínálatának fő része.
A tejes ételek, azaz a tejtermékek egy része nagyon sajátságosan készül. A mongolok mindegyikhez felforralt tejet használnak. A sajton, túrón, aludttejen, vajon és tejfölön kívül a téli hónapokra a mongolok szárított túrót tesznek félre. További különleges tejtermékük a tejpilléből olvasztott mongolul öröm-nek nevezett étel, amely a vajhoz hasonló. Magában, vagy kenyérre kenve fogyasztják.
Hagyományos, süteményként tálalt borcog sós tésztájú desszert, de a kínai eredetű, piskótához hasonló jéven édes, és a mongolok között nagyon népszerű.

Használt honlap: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/mongolelet.html

Nádam, a mongol férfiak három játéka

A mongolok minden év július 11-13 között tartják meg nagy nemzeti ünnepüket, a nádamot, amelynek jelentése a férfiak három játéka.
Ennek eredete több évszázados múltra tekint vissza. A források tanúsága szerint egy évben több alkalommal is összemérték a férfiak képességeiket a legkülönfélébb sportágakban: a birkózásban, az íjászatban és a lovaglásban.
Dzsingisz kán a XIII. század elején a nádamot állami ünneppé tette, a téli középső hónap újhold kilencedikére (amely nálunk a december hónap), és rendelkezett, hogy milyen sportágak vehetnek részt. Azokat választotta ki, amelyek a harcászathoz elengedhetetlenül fontosak voltak. Így a katonák békeidőben is megőrizték harci jártasságukat.
Akkoriban ezek a játékok életszerűek voltak. Az íjászoknak vadállatokra kellett nyilazniuk és sokszor egy-egy birkózó-verseny is élet-halálra ment.
Mára már sport jellegűvé szelídült a korábbi harci játék.
A mongol nyelvű népek körében a hivatalos versenyszámokon kívül más sportokat is beiktattak. A mai Mongólia déli részén, Ömnö- Govi megyében rendezik a teveversenyeket. A 3 - 14 éves korú tevékkel vehetnek részt ezeken. 15 kilométeres távot kell megtenniük minél gyorsabban.
A központi versenyeket Ulánbátorban tartják, a Központi Stadionban. Ezen az ünnepségen részt vesznek az állami hivatalok vezetői, s az államfő nyitja meg a háromnapos versenysorozatot.
Ezt követően felvonultatják az egyes koronkénti katonai egyenruhákat, Dzsingisz kán korától napjainkig.
A felvonulás lezajlása után megkezdődik a mongolok körében legkedveltebb sportág, a birkózás (sorozat). Ennek régi hagyományai vannak.
Már Dzsingisz kán fiáról, Ögödejről is feljegyezték, hogy igen szeretett birkózni (mongolul: böh barildah, azaz egymást fogni). Ezzel a sporttal a mongolok a testi erejüket és erőnlétüket próbálhatják ki.
A birkózóknak erre az alkalomra különleges viseletet kell felvenniük, amely négy részből áll: a fejükön hosszú, csúcsos díszű kalap van. Ezt birkózás közben az edzőjük fogja. A birkózó ruha felső része elől nyitott, hátul zárt, hosszú ujjú, általában bőrből készült mellény, amelyet a hason kötnek össze.
A népi monda szerint azért nyitott elől, mert régen egy nő lett a birkózók bajnoka. A ruha ilyen szabásával ezt akarják megakadályozni.
Mindezekhez rövid nadrág tartozik. Lábukon bőrből készült mongol csizmát hordanak, amelynek a szárát átkötik és a csizma fejét csúszásgátló kötésekkel látják el.
A versenyek alkalmával mindenkinek saját meze van s ezt a versenyzők egymás között nem cserélhetik ki.
A birkózásnak az európaitól eltérő a szabályrendszere. Legfontosabb az, hogy a mérkőzés nincsen időhöz kötve, addig tart, ameddig az egyik nem győz. A birkózásnak nincsen külön talajuk (pástjuk) s nincsenek életkori különbségek sem, súlycsoportok sem: a párokat sorsolják.
Érdekesség, hogy a párok állva küzdenek egymással. A mérkőzés vesztese az, akinek a könyöke, térde, vagy a feje földet ér.
A vesztes megoldja mellényének a madzagját, a győztes jobb karja alatt átbújva megkerüli és tenyerével annak könyökét megérinti. Ez a tiszteletadásnak egy hagyományos formája.
A győztes felveszi a kalapját és a kitűzött zászlót balról jobbra megkerüli és közben győzelmi sastáncot jár.
Egy-egy párnál három ember ügyel fel: a birkózók két segítője és egy bíró.
A különböző győzelmeknek különböző nevei vannak. A megyei- illetve országos versenyeken ötödik, vagy hatodik menetben veretlent sólyomnak hívják. Aki hetedszer is győz, az az elefánt. A kilencedikszer is győző oroszlán címet kap. Az a versenyző, aki már egyszer elnyerte az oroszlán címet, legközelebb bajnok címet kap. A többszöri országos bajnok címe: verhetetlen bajnok.