falusi mindennapok

San Pedro egyre több mindent tár fel magából, lassan megértjük, hogyan tudják a helyiek megkülönböztetni a hétvégi bevásárlóturistát a párnapos átutazótól vagy az itt dolgozó külföldiektől. Jó és szép a nagy nemzetköziség, de az ellentétek közben ott vannak mindenhol kimondatlanul. Az ultraszigorú pünkösdista közösségbe csak guatemalaiak járnak, ők annyira elhatárolják magukat a tömegtől, hogy nem vállalnak munkát pl. étteremben, mert ott sört árulnak. A másik véglet az utcán törökülésben merengő rasztafari, aki azt se venné észre ha az előtte kiterített pokrócot ékszerestül valaki elvinné. Mindig üdítő változatosság lemenni a tó közelébe, ahol számtalan kis nadrágszíj-telken idős emberek kertészkednek. Van itt kukorica, kávé, gyümölcsös és konyhakert, a modern maja hozzáállástól teljesen eltérő rendezettség és szorgosság jellemzi ezeket a helyi kertészeket. Mostanában kevesebbet utazunk, így a blogba is kevesebb anyag kerül. Dolgozni is kell néha, nem csak utazni meg írogatni róla, tehát türelem, a kaland nem ért véget.